Gróf Széchenyi István (1791-1860) aulikus (udvarhű), hatalmas Nyugat-Magyarországi birtokokkal rendelkező, arisztokrata családból származott. Bécsben született, magyarul csak felnőtt korában tanult meg. Apja jozefinistaként (II. József felvilágosult reformjainak híveként) jó példát mutatott fiának. Az újítások irányában nyitott és a társadalom jobbá tételéért küzdő magatartást tapasztalhatta meg a családban az ifjú Széchenyi. Mint szinte minden arisztokrata sarj, katonai karrierre vágyott. Huszárkapitányságig vitte a hadseregben, részt vett a Napóleon elleni győri (1809) és a lipcsei csatában (1812). A katonaéletet békeidőben azonban nem találta elég kihívónak, sőt a kaszárnyákban állomásozás untatta.
Ezért felhagyott a katonai karrierrel, a 20-as évek közepéig utazgatott Európában. Járt Angliában is, ami nagy hatást tett rá, hiszen látta a polgári parlamentarizmust és Anglia gazdasági fejlettségét. Ezzel szemben keleti, törökországi utazásai arról győzték meg, hogy az ottani elmaradottság nem lehet Magyarország számára követendő példa. Ezután tért haza és vált szinte küldetésévé, hogy fejlessze Magyarországot, felzárkóztassa a nyugathoz; Wesselényi Miklós erdélyi birtokos barátja lett, aki közelebb hozta Széchenyit a rendi ellenzékiség fogalmával. Az 1825-ös országgyűlésen 1 évi jövedelmét ajánlotta fel a Magyar Tudományos Akadémia megalapításáért, elsősorban a magyar nyelv ápolásának szándékával. Felajánlásához több ifjú reformer is csatlakozott.
Széchenyi első reformprogramját a Hitelben (1830) fogalmazta meg, miután a bécsi bank megtagadta tőle a hitelt, amivel birtokait modernizálni akarta. A modernizációt gazdasági oldalról közelítette meg, főleg a birtokos nemességet és az arisztokráciát kívánta meggyőzni arról, hogy az ősiség (Nagy Lajos 1351 óta fennálló törvénye - nemesi birtok elidegeníthetetlen) és a robot (nem teszi érdekeltté a jobbágyot), már előnytelenek számukra. Ezt a munkát tekintjük a reformkor (1830-1848) kezdetének. A Hitelre adott kritikát Dessewffy József Taglalat című műve, amelyre Széchenyi válaszként megírta a Világ (1831), majd a Stádium (1833) című műveit, melyekben egységes rendszerbe foglalta elképzeléseit, különös tekintettel azok szakaszaira. Műveit érzelemmentes, higgadt, logikus érvelés jellemzi.
- A modernizációhoz hitelre van szükség (tőkeinjekció).
- El kell törölni az ősiség törvényét (1351 óta), mely szerint a nemesi birtok elidegeníthetetlen, így nem lehet elzálogosítani (ha nincs fedezet, nincs hitel).
- El kell törölni a háramlási jogot, mely akadályozza a szabad birtokmozgást.
- Be kell vezetni a Jus Proprietatist (a nem nemesek birtokbírhatási joga), hogy a hitelező megszerezhesse az adós nemes földjét.
- Ha már a nem nemesnek is van birtokbírhatási joga, be kell vezetni a törvény előtti egyenlőséget és a törvényes pártvédet (a nem nemes is fogadhasson ügyvédet).
- Ebből következően be kell vezetni a részleges közteherviselést (mindenki a lehetőségeinek megfelelően adózzon), és a nemesség fizesse a háziadót, illetve az országgyűlés költségeit.
- A gazdaságot akadályozó tényezők megszüntetése:
- A céheket és a monopóliumokat el kell törölni.
- A szabad verseny érdekében el kell törölni a limitációkat (hatósági árszabás).
- A magyar nyelvet államnyelvvé kell tenni (a nyelvújítás után már megfelelő erre a célra).
- a jobbágykérdés: a robot a nemesek szempontjából káros ezért Széchenyi megoldása az
- önkéntes örökváltság: A jobbágyfelszabadítást önkéntes alapon, a jobbágy és a földesúr szabad megegyezése alapján kell véghezvinni. Széchenyi az arisztokráciának a példamutatás szerepét kívánta, ám kevesen tettek így.
- Az intézmények központosuljanak a Helytartótanács kezében, meg kell növelni hatáskörét.
- A változtatásoknak fokozatosan, a nyilvánosság szellemében kell végbemenniük. A tájékoztatást könyvek formájában képzelte el, a politika színtere az országgyűlés legyen.
- viszony Béccsel: együttműködés, kölcsönös megértés; a fejletlenség a belső viszonyokban keresendő
Széchenyi a gyakorlati életben is számos eredményt ért el, saját vagyonát (bevételei főleg üzleti ügyleteiből származtak) áldozta a közlekedés és a társasági élet modernizálására, a következők is az ő nevéhez fűződnek:
- Az Al-Duna folyószabályozásának megkezdése
- az óbudai hajógyár megépíttetése
- a balatoni gőzhajózás elindítása
- a Lánchíd megépíttetése (megnyitását már nem látta)
- a vasútépítés megkezdése (Bp. központú hálózat híve)
- a lóverseny magyarországi meghonosítása
- a Pesti Kaszinó (eszmesúrlódások helyszíne)
Tagja lett 1848 áprilisában az első felelős kormánynak, ám a szabadságharc elméjét megborította, az események forradalmivá válásáért magát hibáztatta, ebbe beleőrült és 1861-ig Döblingben élt az elmegyógyintézetben.
Kossuth Lajos (1802-1894) Monokon született, birtoktalan nemesi családba. Pályafutását Zemplén-megyében kezdte, ám a kolerajárvány után nézeteltérései támadtak a megye konzervatív vezetőivel, így Pestre jött. Az 1832-36-os pozsonyi reformországgyűlésen egy távol lévő főrend felkérte őt, hogy képviselje a felsőházban, ő emellett azonban a jurátusok (joghallgatók) segítségével megírta a csaknem 3500 oldalnyi Országgyűlési Tudósításokat. Hivatalosan magánlevél volt, de valójában a nyilvánosság számára kézzel másolt újság volt, és több mint 360 számot megért. Az országgyűlés után Törvényhatósági Tudósítások címmel, hasonló módon mutatta be a vármegyei Közgyűlés munkáját 10 hónapon keresztül, amíg a Kamarilla le nem csapott, és Kossuthot letartóztatták. Ez része volt a reformerek elleni átfogó támadásnak, többeket letartóztattak; Kossuthot 4 év börtönbüntetésre ítélték (1837-40) Miután kiszabadult, Kossuth 1941. januárjában Landerer Lajostól megkapta a Pesti Hírlap szerkesztését, amely által a kormány jobban kézben tudta őt tartani. Az újságírás megreformálása mellett, ő honosította meg a politikai vezércikket, népszerűvé tette a lapot, hiszen rendszerezte a reformellenzék gondolatait, megoldást is kínálva. 1844-ig volt szerkesztő.
A program célja egy modern polgári nemzetállam megteremtése volt, aminek alapja az érdekegyesítés. Az átalakulást politikai szempontból közelítette meg. Minden társadalmi réteg szempontjából vizsgálódott, legfőbb célja a jobbágy-nemes ellentét megszüntetése volt. Mivel az önkéntes örökváltság nem vezetett eredményre (a jobbágyok zömének nem volt elég pénze, a birtokosoknak pedig mindenképpen kellett a megváltás), ezért Kossuth felvetette a kötelező örökváltság gondolatát. A megváltást ebben az esetben az államra bízta, célja az volt, hogy a jobbágyok is tulajdonossá váljanak; az úrbéri telket a jobbágy tulajdonává kívánta tenni, míg a majorságot meghagyta a földesúr kezén. Elsősorban a közép- és kisbirtokos nemességre támaszkodott, be kívánta vezetni az általános közteherviselést és a törvény előtti egyenlőséget.
Az államszervezetet is át kívánta alakítani: a rendi országgyűlés helyett népképviseleti országgyűlést képzelt el, ahová egy cenzusos rendszer útján lehetett bekerülni. A végrehajtást pedig a kormányszékek helyett egy, az országgyűlésnek felelős kormány kezébe kívánta helyezni. Szorgalmazta az önálló hazai ipart, ezért hangsúlyozta a védővámok szerepét. Megalapította a Védegyletet (1844), amelynek tagjai kötelezettséget vállaltak, hogy 6 évig csak magyar árut vásárolnak (ez volt a reformellenzék első szervezeti kerete). A nemzeti önrendelkezés alapján nagyobb önállóságot kívánt Magyarországnak a Habsburg Birodalmon belül, de nem akart elszakadni attól.
Széchenyi és Kossuth eltérő elképzeléseket fogalmazott meg programjaiban, habár mindkettő célja a feudális társadalom polgári társadalommá való átalakítása volt. Kossuth gyorsabb, radikálisabb reformokat fogalmazott meg, és sokkal inkább próbált hatni az érzelmekre. Kettejük vitájában Kossuth tisztelettel kezelte a „legnagyobb magyart”, és azt hangoztatta, hogy ő csak a Széchenyi által megkezdett úton jár. Széchenyi féltette az országot a birodalom erejétől, féltette a kialakuló reformokat. Azonban a liberálisok Kossuth köré gyűltek, mert támogatták a radikálisabb elképzeléseket; ezért Széchenyi a 40-es évekre elszigetelődött. Nem tudott létrehozni egy mérsékeltebb középpártot, így a mérsékeltebb (Deák-Batthyány) és a radikálisabb (Kossuth) reformer irányzatok között nem jött létre szakadás.