Magyarország külpolitikailag az 1930-as évek második felében kényszerpályára került; a Harmadik Birodalom annektálta Ausztriát (Anschluss, 1938. március 12-13.), majd létrehozta a Cseh-Morva Protektorátust (1939. március 16.), tehát hazánk közvetlen szomszédja lett. Az birodalom Hitler irányításával nagymértékben megerősödött, ami miatt a magyar területi revízió reményét a németek segítségében látták. Ennek belpolitikai következménye az egyre szélsőségesebb jobbratolódás (ami köszönhető annak is, hogy nem volt jelentős baloldali összefogás), ennek köszönhetően pedig az 1. zsidótörvény (Imrédy Béla, 1938 vége) lett. 1938. november 2-án az 1. bécsi döntéssel Magyarországhoz csatolták a Felvidék déli részét (12 000 km², 1 millió lakos, 85% magyar), ami hazánk első revíziós sikere volt.
Teleki Pál 2. miniszterelnöksége (1939. február - 1941. április 3.) alatt arra törekedett, hogy minél nagyobb mértékben fenntartsa az önálló politizálás lehetőségét. Csehszlovákia feldarabolásában hazánk is részt vett; a magyar csapatok 1939. március 14-én bevonultak Kárpátaljára, visszacsatolva azt: ez a 2. magyar revíziós siker (12 000 km², 400-500 000 lakos, 13% magyar). Februárban csatlakoztunk az antikomintern paktumhoz, majd Magyarország az egyre határozottabb német orientáció hatására kilépett a Népszövetségből (1939. április). 1939. május 5-én elfogadták a 2. zsidótörvényt, amely faji alapon különböztette meg a zsidóságot, több mint negyedmillió ember megélhetését sodorva veszélybe (közalkalmazottak: igazolás, 1 zsidó szülő vagy két zsidó nagyszülő esetén baj van; értelmiségi pályákon arány csökkentése 20%-ról 6%-ra).
Szintén májusban zajlott a Horthy-korszak utolsó parlamentáris választása. A Magyar Élet Pártja (a kormánypárt új neve) fölényesen győzött, viszont a nyilasok megszerezték a mandátumok 18%-át; ez nagymértékű előretörés.
Lengyelország német megtámadása után Teleki a fegyveres semlegesség politikáját alkalmazta; azaz az országban készültségi állapotot hirdetett, célja a további revíziók háborúba lépés nélküli elérése volt. Hitler ugyan kérte a magyarok segítségét a lengyelek ellen, azonban Horthy mindent megtagadott (még a német csapatok áthaladását is), ráadásul több mint 100 000 lengyel menekültet engedett be az országba. 1940 nyarán mind Hitler (olaj), mind Sztálin (Besszarábia – Molotov-Ribbentrop paktum) szemében fontos lett Románia, ezért felvetődött az újabb magyar területi revízió lehetősége. Miután a szovjet hadsereg elfoglalta Besszarábiát, Bécsben tárgyalóbizottság ült össze; meghozták a 2. bécsi döntést (1940. augusztus 30.), amely révén (3. magyar revíziós siker) Észak-Erdély és a Székelyföld visszakerült Magyarországhoz (43 000 km², 2,5 millió lakos, 51,4% magyar). Cserébe a német segítségért Magyarország (elsőként) csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez (1940. november 20.), és engedélyezte a német hadak átvonulását Románia irányában.
Jugoszlávia német megtámadása előtt Hitler határozottan felszólította Horthyt, hogy vonuljanak be a magyar hadseregek az országba. A miniszterelnök nem látta megoldhatónak a fegyveres semlegesség fenntartását, ezért április 3-án öngyilkos lett. Helyére Horthy Bárdossy Lászlót (1941. április – 1942. március) nevezte ki, aki alatt rögtön 1941. április 11-én a magyar haderő bevonult Jugoszlávia területére, azzal az ürüggyel, hogy a jugoszláv állam megszűnt létezni. Ez az utolsó németellenes kapcsolat megszakítását jelentette (örökbarátsági szerződés, 1940. december 12.), hiszen hazánk körbe volt véve Hitlerhű államokkal, ráadásul Nagy-Britannia megszakította a diplomáciai kapcsolatait Magyarországgal, de nem kerültünk hadiállapotba. A megszállás révén Magyarország visszakapta a baranyai-háromszöget, Bácskát és a Muravidéket (4. magyar revíziós siker: 11 000 km², 1 millió lakos, 40% magyar). A Délvidéken zajlottak 1942. januárjában a „hideg napok”, amikor a megszálló katonák több ezer szerb civilt mészároltak le partizántevékenységre hivatkozva; ezt az 1945-ben visszatérő szerb csapatok többszörösen megtorolták a magyar kisebbséggel, tovább rontva a két ország kapcsolatát (mi kezdtük).
Bárdossy politikáját az egyre erősebb Németország melletti elkötelezettség, illetve a fokozottabb belpolitikai jobbratolódás jellemezte. 1941. augusztusában bevezették a 3. zsidótörvényt, ami megtiltotta a házasságot illetve a nemi kapcsolatot zsidó és nem zsidó között. Létrehozták a munkaszolgálatot, amely elítélt (zsidókat is) férfiakat („muszosok”) kényszerített fegyvertelen (később fegyveresre is) munka végzésére.
Hitler 1941. június 22-én lerohanta a Szovjetuniót, amihez nem igényelt magyar segítséget. Azonban Kassa 1941. június 26-ai, ismeretlen felségjelű bombázását Horthy szovjet provokációnak vette, ezért még aznap hadat üzent a Szovjetuniónak, amit másnap az országgyűlés utólagosan jóváhagyott. 1941. december 7-én érkezett a brit hadüzenet, majd néhány nappal ezután Magyarország hadat üzent az Egyesült Államoknak. Még 1941-ben kivezényelték az ún. „gyorshadtestet” Ukrajna területére (45 000 fős megszálló hadsereg), azonban a kormány még nem küldött nagyobb haderőt a Szovjetunió ellen. A villámháború kudarca óvatosságra intette, ezért Szombathelyi Ferencet nevezte ki vezérkari főnöknek, és leváltotta Bárdossyt túlzott németbarátsága miatt.
Kállay Miklós miniszterelnökségét (1942. március – 1944. március) gyakran jellemzik a hintapolitika kifejezéssel. Feladata egy óvatos külpolitikai fordulat elérése volt; ezt elérendő tárgyalásokat kezdett Angliával (Isztambul, Szent-Györgyi Albert) egy előzetes fegyverszünetről. Erre ígéretet kaptunk, amint a brit csapatok elérik a magyar határt. Eközben igyekezett teljesíteni a német követeléseket és engedni a németbarát hazai közvéleménynek: a németek 1942. nyarán elinduló hadjáratában német követelésre részt vállalt a 2. magyar hadsereg (200 000 fő) frontra való kiküldésével. Feladatuk Jány Gusztáv vezetésével a Don-kanyar Voronyezs térségében elterülő 200 km-es szakaszának biztosítása volt. A hadsereg rossz felszereltsége (nyári ruházat, nincs elég lőszer, korszerűtlen haditechnika) miatt a vállalkozás kudarcra volt ítélve; az 1943. elején meginduló szovjet támadás bekerítette, és 1943. január 12-én legyőzte a 2. magyar hadsereget. A mérleg: 80 ezer áldozat, 40 ezer hadifogoly és eltűnt, 80 ezer hazatért (nagyobbik részük sebesülten). A katasztrófát azonban az eddigi háborús kellemetlenségeket (pl. bombázás) megúszó Magyarországon eltitkolták.
A teheráni konferencia (1943. október 30.) döntött a nyugat-európai partraszállásról (a balkáni helyett), így nyilvánvalóvá vált a brit fegyverszünet lehetetlensége. A másik lehetséges tárgyalópartner Sztálin volt, akivel szemben azonban Horthy mérhetetlenül bizalmatlan volt. Így csak 1944-ben kezdődtek meg a magyar-szovjet tárgyalások.
A német hírszerzés értesült Kállay titkos kapcsolatairól, ezért még 1943-ban kidolgozták Magyarország megszállásának tervét (Margaréta-terv). 1944. március 19-én végrehajtották a tervet, méghozzá ellenállás nélkül (Horthy erre parancsot adott). Kállayt elhurcolták koncentrációs táborba, helyére Horthy a németeket kiszolgáló Sztójay Dömét (1944. március – 1944. augusztus) nevezte ki. Megmaradt a kormányzói és miniszterelnöki tisztség (ál-legitimitás látszata), viszont hazánkba érkezett Edmund Veesenmayer teljhatalmú német megbízott, aki megváltoztatta hazánk politikai életét:
- a baloldali pártok + MSZDP, Kisgazdapárt betiltása
- tömeges letartóztatások: politikusok, művészek, stb. (ellenállás: Bajcsy-Zsilinszky Endre)
- leváltások: a főispánok ¾-e, a polgármesterek 2/3-a
- szigorú cenzúra: nem németbarát lapok betiltása
- Magyarország teljes anyagi kifosztása (Sztójay közreműködésével): élelmiszer, nyersanyagok, a megszállás költségei minket terhelnek
- az 1. magyar hadsereg kiküldése a keleti frontra
Veesenmayerrel együtt hazánkba érkezett Adolf Eichmann, aki személyesen kezdte el szervezni a magyar zsidók deportálását. Először csak megkülönböztették őket (sárga csillag, közlekedés, stb.), azonban tavasszal megkezdték a gettók kialakítását Magyarországon is (a legnagyobbat Budapesten). 1944. júniusáig 600 000 ezer zsidót deportáltak (először a visszacsatolt területekről, majd az Alföldről és a Dunántúlról). 1944. júniusában megkezdték volna a budapesti gettó kiürítését is, ezt azonban Horthy megállította.
Eközben megtörtént a normandiai partraszállás (1944. június 6.), ezért Horthy más lehetőség híján rászánta magát a szovjet kapcsolatfelvételre; célja Magyarország háborúból való kiugratása volt. Leváltotta Sztójayt, helyére Lakatos Gézát (1944. augusztus 29. – 1944. október) nevezte ki, rábízva a kiugrás előkészítését. Szeptember végén Faragó Gábor megkezdte Moszkvában a tárgyalásokat Molotov külügyminiszterrel, aki a következő fegyverszüneti feltételeket adta: azonnal forduljunk szembe Németországgal, és térjünk vissza az 1937-es határaink mögé; ezt a magyar küldöttség 1944. október 11-én aláírta. Közben a szovjet csapatok már a Tiszántúlon harcoltak (debreceni tankcsata). Horthy 1944. október 15-én rádióbeszédében bejelentette az azonnali kiugrást, amely azonban előkészítetlen volt (előzménye Románia kiugrása augusztus 23-án); a hadsereg főparancsnokai nem tudta róla. Ezt a határozatlanságot kihasználva a németek lemondatták és letartóztatták Horthyt, majd a kiugrást elsöpörték.
Ezután kinevezték Magyarország élére a nyilasok vezetőjét, Szálasi Ferencet, aki átvette a hadsereg irányítását. Magát nemzetvezetőnek nevezte (elhalasztották a kormányzóválasztást), kezében kormányfői és államfői hatalom összpontosult. Célja egy erős erőkoncentráció, illetve a németek mellett a végsőkig tartó elkötelezettség volt (emberi erő- és nyersanyagforrások totális alárendelése), hiszen még bízott a győzelemben. Általános véd- és munkakötelezettséget vezetett be minden 10 év fölötti nőnek és férfinak; megszervezte a Hunyadi- és Hungária hadosztályokat (német egyenruhában), amelyek révén vissza kívánta szorítani a szovjet csapatokat. Ellenállás is támadt a nyilas uralom ellen, megalakult a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága, aminek vezetőit (pl. Kiss János, Bajcsy-Zsilinszky Endre) elfogták és kivégezték.
A zsidók helyzete tovább romlott: a budapesti gettó lakóit gyalogosan elindították a Harmadik Birodalomba (nehéz infrastruktúra: bombázások), később helyben kivégezték. Zsidómentéseket végeztek pl. Raoul Wallenberg, vagy Giorgio Perlasca (+ védett házak). A magyar holokauszt áldozatainak száma összesen kb. 560 000 fő, de ne feledkezzünk meg a cigány holokausztról (200 000 fő) sem.
1944. decemberében a szovjet csapatok elérték és átkeltek a Dunán, majd megkezdődött Budapest bekerítése (Hitler tervei szerint a végsőkig kell védelmezni a várost, ahonnan nem menekítették ki a civil lakosságot). A védelmet a Budai Vár köré építették; 1945. január 18-án elesett Pest, majd 1945. február 13-án Buda is. Ezután a németek próbálkoztak egy Balaton - Velencei-tó vonalú dunántúli védelemrendszert kiépíteni, aminek következtében Székesfehérvárat rommá bombázták a támadó szovjet csapatok. 1945. áprilisára Magyarország teljes területén áthaladt a front, véget értek a harcok.